A kezdeményezés eszmei alapja az volt, hogy legyen egy olyan nap az évben, amikor a halakra terelődjön a figyelem, a halak kerüljenek középpontba, de ünneplésük mintegy ökomenikus módon történjen, függetlenül attól, hogy ki milyen vonatkozásban kerül velük kapcsolatba. Ünnepe lett így ez a nap a halainknak, amit számon tartanak a halkutatással foglalkozók, a természetvédők, a haltermelők, a horgászok, az akvaristák, a halakkal foglakozó hatóságok és szakmai felügyeletek, a gasztronómusok, a művészek, a média és a halakat kedvelő emberek.
Az ünnep dátumának szakmai alapját az teremtette meg, hogy március 20-a csillagászati tél utolsó napja, és – a csuka kivételével, melynek ívása már zajlik – legfontosabb halfajaink most készülnek az ívásra, az új generáció útra bocsájtására. Nem mellékesen ez a nap, a boldogság világnapja is, amit sajnos idén beárnyékol a még mindig tomboló vírus. Így meg sem kezdődhettek olyan e napon szokásos rendezvények, konferenciák, gasztronómiai bemutatók, iskolai versenyek szervező munkái, amelyek egyre bővülő számban kapcsolódtak e jeles naphoz.
Különösen fájó a szabad ünneplés elmaradása az idén, hiszen az első Halak Napja rendezvény 2017-ben volt, és 2021-ben már a jubileuminak tekinthető ötödik ünnepre került volna sor. Minden probléma ellenére úgy gondolom, érdemes példát venni közös kedvenceinkről. Ahogy a halaink is minden veszélyeztetettségük ellenére, a romló élőhelyi viszonyokkal és vízszennyezésekkel dacolva minden év tavaszán újult erővel indulnak neki a vegetációs periódusnak, mi is ilyen reménykedve ünnepeljük most csendesen és magunkban ezt a napot annak a reményében, hogy egy év múlva már felszabadultan, a most elmaradt közös ünneplést bőven bepótolva tehessük azt meg.
Az idei Halak napjával kapcsolatban egy MTV riport is készült, amit itt tekinthetnek meg 45:35-től.
