Hogy hol keressem a pontyot?

HOL KERESSEM A PONTYOT ÁLLÓ VÍZEN?

Szinte elképzelhetetlen bőség jellemezte a Tisza, a Duna, a Körösök és más folyók halállományát még a folyószabályozás előtt. Az 1800-as évek közepén kezdődött vízszabályozások viszont alaposan felforgatták a helyzetet. Folyóink pontyállománya azóta nagyon megcsappant, de az azóta ponttyal benépesült kisebb-nagyobb tavak mellett az újonnan létrehozott zárt holtágak, a lassú folyású csatornák, a völgyzárógátas tavak nyújtanak részbeni kárpótlást számukra. És persze nekünk is.

Ezek a sekély vizű, már tavasszal jól felmelegedő tavak, holtágak és csatornák a folyóvizek árterületeire emlékeztetnek. Dús bennük a vízi növényzet, szélüket általában nádas szegélyezi, és a sekélyebb, 1-2 méteres részeken megtelepszik a hínár is. A ponty legszívesebben a nádasok, hínárosok környékén tartózkodik, az 1-2 méter mély részeken. Itt megtalálja a búvóhelyét, és a táplálékát is. Ezeknek a vizeknek az is nagy előnye, hogy zártak, a hal nem szökhet ki belőlük. Érdemes tehát ezekbe pontyot telepíteni. A szabályozott folyóvizek gyors folyású medre nem rejt pontyot. Ott inkább csak áradáskor, vonulás közben akadhatunk rájuk.

HOL KERESSEM A PONTYOT FOLYÓN?

A kisebb folyóvizek lassú folyású, mélyebb részein, a fenékre süllyedt fák, tuskók között már inkább eltanyázik. Ott, ahol a partot nád vagy sás szegélyezi, vagy ahol bokrok borulnak a víz fölé, szívesen tartózkodik. Szívesen tanyázik az erőművek alatti örvénylő vizek csendesebb szakaszain, a vízbe nyúló sarkantyúk, ruganyok mögötti csendes, mély vízrészben.

Mind a folyó-, mind az állóvizeken a ponty gyakran változtatja helyét. Íváskor a sekély part menti vizeken találjuk (ilyenkor tilalom védi!). A téli hónapokban, a vermelési időszakban viszont általában a meder mély szakaszain, vagy mély vizű nádasokban, nagy csapatokba tömörülve, szinte mozdulatlanul várja a tavaszt.

Az áradás vagy apadás a folyóvizeken okoz jelentős változást. Ha árad a víz, partközelben találjuk. Gyors apadáskor, alacsony vízállás mellett a mélyebb gödröket keresi fel. Ha ilyenek nincsenek, lefelé vándorol a víz alsó szakaszai felé.

Állóvizeken a vízállás változása többnyire nagyon lassú, ezért a ponty itt inkább más tényezők hatására változtatja helyét. Ilyen például a táplálékszűke vagy éppen a bőség, és a búvóhely is. Bár a ponty a sekély vizű tavakban, holtágakban a nádasok, hínárosok környékén jó búvóhelyet és elég ennivalót talál magának, szívesen keresi fel a mélyebb (2-5 méteres) nyílt vizeket is, hiszen a mély víz jó búvóhely, és az iszapos fenéken szintén rengeteg táplálék van.

HOL KERESSEM A PONTYOT, HA VÁLTOZIK A HŐMÉRSÉKLET?

Jelentősen befolyásolja a ponty tartózkodási helyét a víz hőmérsékletének változása. A gyors lehűlés erősen megviseli szervezetét. Márpedig ez nyáron, a sekély vizeken gyakran bekövetkezhet, a nappali felmelegedés és az erős éjszakai lehűlés miatt. Ilyenkor a ponty a mélyebb vizekre menekül. A mély vizeken is több fokos lehet az eltérés a víz felső és alsó rétegei között. A ponty ha teheti, a víz meleg rétegét igyekszik felkeresni.

A víz oxigéntartalmának változását is figyelnünk kell. A nyári hónapokban sokszor 20-25 °C-ra felmelegedő víz oldott oxigéntartalma (6-7 köbcentiméter / liter) bőségesen elegendő a ponty számára, bár életfolyamatai ilyenkor a legintenzívebbek. Csakhogy az, ami a víz egészére érvényes, nem mindig érvényes a víz egyes szakaszaira.

A sekély, iszapos, korhadó anyagokat tartalmazó, növényzetmentes vízrészek oxigéntartalma a kánikulai időszakban nagyon kicsi. Ezekről a ponty olyan vízi növényzettel belepett vízszakaszokra húzódik, ahol a növényzet legalább a nappali órákban oxigént termel. A ponty minimális szükségletét sem kielégítő oxigénszűke lép fel azokban az elmocsarasodó tavakban, ahol állandóan gázbuborékok szállnak fel a víz színére a káros gázokat tartalmazó iszaprétegből. A víz oldott oxigéntartalmát biztosan nem fogjuk mérni horgászat közben, így marad a megérzés, vagy szerencsésebb esetben a tapasztalat.

A légnyomás mértéke egyébként nagyban befolyásolja ezt az értéket. Ráadásul a víz az oxigént a felületén keresztül tudja felvenni. Így ha épp szeles az idő és borzolja a víz felszínét, biztos lehetsz benne, hogy több oxigént vesz így fel, tehát jó eséllyel indulsz neki a halfogásnak.

Sokszor, nagyon sokszor elhangzik a „törés”. Nem véletlenül, hiszen a törések mindig jó haltartó helyek. A törések alatti platók, a törések alja mindig jó lehet. Jó hely lehet még a púpok teteje, a nád, hínár, a töklevél, az akadók, bedőlt fák előtti 1 méter, vagy bokrok, fák alatt is. A legszerencsésebb mégis az, ha találsz szúnyoglárva, tubifex vagy kagylótelepet.

HOL KERESSEM A PONTYOT, HA CSAK A NAGYOKRA PÁLYÁZOK?

Igazán öreg, kapitális pontyot olyan helyen érdemes keresni, ahol sok az akadó, vagy nagy a vízfelület, hiszen itt valószínűbb, hogy még nem fogták ki. Az sem hátrány, ha öreg a víz, de legyen legalább 30-40 éves a tó. Fiatalabb tóban is lehetnek nagy pontyok, ha a tógazda erre figyelt, és eleve nagyokat hozatott a vízbe. A megfelelő hely kiválasztása fontos feladat. Nagyon sokan átsiklanak ezen, hiszen ők horgászni akarnak, minél többet. De hidd el, megéri rászánni azt a pár órát a helykeresésre.

David Rosemeier

¸.·´¯`·.´¯`·.¸¸.·´¯`·.¸><(((º>

Mátéh Csaba